Gamás község

Adatok

Régió: Dél-Dunántúl
Megye: Somogy megye
Kistérség: Fonyódi kistérség
Lakosság: 857 fő
Terület: 42.92 km²
Népsűrűség: 19,97 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 85

Szemelvények a falu történetéből

Az alább leírt történelmi események nagyjábol azon a földrajzi helyen játszódtak le, ami a II. VH. előtt közigazgatásilag Gamáshoz tartozott.

Ki tudja már, mikor törtent,hogy e vidékre ember telepedett. Számos lelet tanusága szerint kelták, avarok, rómaiak előttünk már otthont találtak itt, és ugyanolyan fontosnak és szépnek tarthatták, mint mi, akik ma itt élunk. A régészek a lengyeli kltúra maradványait emlegetik, öntevékeny kincskeresők lakásuk díszíteséhez kutatnak régi emlékeket, lelkes fiatalok pedig régi földvárakról, törökök ásta titkos üregekről -aminek a végén ajtó van, de bemenni már nem mertek- mesélnek egymásnak történeteket. És nem is alaptalanul. Nehéz elhinni, hogy a szájhagyomany ilyen hitelesen képes megőrizni történelmi tényeket.

Ott kell kezdenünk, hogy bár a terület régészeti feltártsága nem mondható kielégítőnek, azért a véletlenül fel-fel bukkanó emlékek a már említett lengyeli kúltúra idejéből, a rómaiak korából, a honfoglalás és az államalapítás időszakából jeleznek egy-egy virágzó időszakot.

A honfoglaló magyarok egyik központja a tőlünk 8 km-refekvő Somogyvár volt, ami később ~400 évig szabad királyi város, s egyben Somogy megye első települése lett. Nem csoda hát, ha a magyarokról alkotott "pusztai nép" felfogás cáfolatául szolgáló vaskohók (vasolvasztó kemencék) egyes példányait is itt a közelben találták meg. Van olyan -teljesen még alá nem támasztott- vélemény, miszerint Gamás a gumó szóból származik, s ezek a gümők, az un. gyepvasérc vastartalmú gumói, amik kezdetleges fém nyerésre alkalmasak. Ez alapján mondható, hogy nem minden magyar volt nyereghez nőve, és nem a meghódított népektől lesett el minden kézi mesterséget. A kor egyik központjához való tartozás tehát vitathatatlan, s ezen felbuzdulva még Árpád vezért is hírbe hozták.

A térség, és vele együtt Gamás is fejlődött, és részben ez eredményezte a falu különös vándorlását

A lágkorabbi megmaradt írásos emlék 1055-ből származik, a Tihanyi Apátság alapitó levelén határbirtokként szerepel. Az ezt követő időszakban gyakran cserélődnek a gazdái a pannonhalmi, a szentmártoni,és a tihanyi apátok között. Érthető is ez a nagy igyekezet, hiszen az idők folyamán Somogyvár egyhazi központ is lett, s ezt a centrum pozíciót jelzi, hogy a II. (Szent) Laszló által alapított monostor 10 km-es sugarú, Gamás felé eső félkörben három templom is állt, amik közül ma is viszonylag jó állapotban megmaradt a somogyvámosi román stílusú templom. (Szintén település vándorlás lehet az oka, hogy a környéke lakatlan.)

A XIV. sz.-tól kezdve kisebb-nagyöbb földesurak birtákolták, mignem a törökök tették rá a kezüket. Részben persze, mert jó ideig a Balaton menti határvidék része lett, s így adózott (nem is keveset) a fonyódi várnak és a törökönek is. A Balatontól délre, Kaposvárhoz, de meginkább Szigetvárhoz vezető út egyik ellenőrző pontja is itt volt. Az erről szóló legendákat megerősítik a talált fegyverek, és a helységnevek is. Úgy mint Jazvinapuszta, ami a jázmin szóból ered, vagy Vérgamás, ami a magyarok törökök felett aratott győzelmének színhelyét jelöli. A helyőrség és a lakosság nem szívlelhették egymást különösebben, hiszen a Historia Domus arrol ír, hogy a falu ekkor teljesen kihalt, s a helyükbe sokácokat (horvátokat) telepítettek,akik elmagyarosodtak.

Nyoma tűnt mar a féjlődésnek és a XVIII. sz. elején összesen 9 háztartást találtak egy 1715-ös összeírás alkalmával. 5 év múlva még a maradék is elköltözött Tolna vármegyébe, mert a kincstár tiszttartói rosszul bántak veluk.

Az abszolut mélypont utan, tehát a XVIII. sz második felében kezdődött a mai fogalmaink szerinti Gamás kialakulása. Bár még mindig bizonytalan a lakott helyek alá- és fölérendeltségi viszonya, alkazdodik a még ma is átalakuló településszerkezet kialakulása.

1814-ben megépült a késő barokk templom, amihez részben a korábban említett templomok maradványait is felhasználták. 1886-ban átépítették, s azóta csak a leégett torony 1947-es újraépítése jelentett lényeges változást.

A XX. sz. első évtizedében a lakosság száma 2670 fölött volt, s a szaporodási ráta a 129 kivándorló ellenére pozitívnak mutatkozott. A '30-as évekre megindult ugyan a fogyatkozás, de még mindig két és fél ezer ember lakott itt, a közigazgatási terület 10671 kat. hold volt, helyben található a posta, telefon, távirda, vegyeskereskedés és hitelszövetkezet. Az elemi oktatást egy római katolikus népiskola és egy községi gazdasági továbbképző látta el 4 tanítóval. A lakosok között volt ács, bognár, borbély, baromfi kereskedő, biztosítási ügynök, cipész, cipőkereskedő, csizmadia, gyógyszerész, kádár, kerékgyártó, kovács, kőműves, körorvos, mészáros, molnár, órás, szülésznő, szíjgyártó, szikvizes, tűzoltó, tejfeldolgozó, téglavető, vendéglős, stb. Ekkor alakult ki a címere is. Egyszóval ez volt a legutolsó aranykor, ami alatt regionális központtá fejlődött.

A világháborúkban sokan elestek, akiknek az emlékét a hősi halottak szobra őrzi. A II. VH.-ban ideiglenesen a lengyeltóti kórház egy részét ide menekítették. 1945. december 5.-én szabadult fel.

Az 1956-os forradalom kitörésekor október 29.-én megalakult a Gamás Községi Nemzeti Bizottság és a községi nemzetőrség.

A második vilagháború után folyamatos hanyatlás kezdődött. A központosítátsi kíserletekkel és az erőltetett urbanizációval részben sikerült a lakosságot elvándorlasra bírni. Jellemző tendencia volt ebben az időben,hogy a fiatal korosztályok miután szakmát, diplomát szereztek, az egysíkú foglalkoztatás-szerkezet miatt nem találtak munkát, s ezzel elvándorlásra kényszerültek.

Következő községek

További községek

Gamás község

Adatok

Szemelvények a falu történetéből

Következő községek

További községek

NAVIGÁCIÓ

Külső linkek